Angolkerti álom

Teljesen odavoltam, amikor meg tudtam győzni a férjemet arról, hogy három év után átalakítsuk a frissen kialakított kertet. Az első verzió sem volt rossz, és rengeteget dolgoztunk vele, de valami hiányzott belőle. Legnagyobb szerencsémre 2015. októberében eljutottunk Londonba és ott rá is jöttem, mi.

A szimmetria, a rendezettség, a szegéllyel elválasztott kavicsos sétány, az elegánsan elrendezett zöldséges… az angolpark. Azokat bámultuk mindenhol. Az utolsó napon, mielőtt a reptérre indultunk volna még eljutottunk a Hampton Court Palace kertjébe. Öt percenként ájuldoztunk a gyönyörűségtől. Főleg én. Csináltam rengeteg képet, hogy legyen miből ötletelni.

Még őszi időben és enyhe ködben is gyönyörű volt a park. A szabályos, kavicsos utak és a határozott gyepszegélyek láttán már kezdtem érezni, mi a hiba a mi kertünkkel. Hiányzott a tervezés.



A virágok még október végén is gyönyörűek voltak.

A szőlőskertet és a gyümölcsöst valamilyen hasonló ágyással szeretnénk megoldani. Ez idei terv, talán még ősszel sor kerül rá.


Van egy kavicsos területünk a kerítés mellett, oda terveztünk hasonló sövényt.

Ami reméljük, hamarosan így fog kinézni

A kertekben mindenütt gyönyörű padokat láttunk. Ez lenne még az egyik nagy álmom. De sajnos nem nagyon találok még hasonlót sem itthon.

És a zöldséges kert. Itt is zöld lettem az irigységtől 😀

Itt láttam először élőben, hogy is kell csinálni a gyümölcskordont.

Még egy kis gyümölcsös kert inspiráció. És még egy kis variáció padra.


És még néhány előkert a környékről.

Hazajöttünk, szemrevételeztük a kertet. Bár a zöldségesünk már el volt kerítve és voltak benne téglával körülvett ágyások, de ez volt az összes hasonlóság. Ráadásul a mi ágyásaink között folyamatosan nőtt a gaz, ha egy hétig nem szedtük, már derékig ért. És rájöttünk, hogy így nem is fogjuk igazán szeretni, sőt nem is szeretjük egyáltalán a kertünket. Alig voltunk kint és csak akkor, ha muszáj volt. Elvégeztük a kötelező munkákat, gyomláltunk, kapáltunk a fák nélküli, forró kertben és próbáltuk életben tartani a túlságosan nagy és túlságosan kesze-kusza elhelyezkedésű gyepet. Nem győztük öntözni és soha nem volt szép igazán. Így aztán felszívtuk magunkat és miután levonultak a tetőfedők, akik nem kis dúlást hagytak a kertben hozzáláttunk az átalakításnak.

Erről írok majd a következő kerti bejegyzésben.

Várlak vissza!

Szeretettel:

Enci

Kérlek oszd meg a bejegyzést és kövess

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial