Miért ez a ház?

Az előző bejegyzésben mutattam sok szép képet arról, milyen volt a ház, mikor megvettük. Jogos a kérdés, miért is választottuk ezt a negyven éves, csupa beton udvarú elhanyagolt házat?

Hát, volt néhány okunk:

Kicsi házat kerestünk. Na, ilyen nem volt sok. Mindenki a 150-200 nm2-es hodályokat akart eladni, mi meg csak ketten voltunk. Ez a ház kicsi, alig 90 nm2. Három szoba volt, de a legkisebbet átalakítottuk fürdőszobává. Így két szoba és egy nappali-konyhánk lett, ami beleillett az elképzelésekbe.

Szerettünk volna nagyobb kertet, de a legtöbb ház körül alig volt valami kis zöld terület. Nekem nagy álmaim voltak: gyümölcsfák, zöldséges kert, virágok, füves terület, előkert… Igaz, hogy itt beton alatt volt minden, de a terület kb. 600 nm2. Van előkert, hely a beállónak és egy téglalap alakú jó fekvésű védett kert hátul.

Szűkös költségvetés. Ezen nincs mit magyarázni. Amire nincs pénzünk, nem adják el nekünk. A keret adott volt és futnia kellet a vételár mellett a legfontosabb belső átalakításokra is. Az első években külső munkálatokra nem is jutott pénz. Így ünnepeltük az első nyáron a 35. születésnapomat gulyáspartival, amit a garázsok között főztünk a betonon. Az autóval pedig a ház előtt álltunk három évig, hiába volt a telken négy garázs. Félő volt ugyanis, hogy ha kinyitjuk a 40 éves vaskaput, nem tudjuk bezárni. Vagy ránk dől.

Közel legyen a belvároshoz. 2012-ben még a Fő téren dolgoztam. Kocsim még nem volt és nem akartam busszal járni. 15 perc alatt be lehet érni a városba gyalog.

Felújítandót szerettünk volna. De új építésű volt rengeteg, kicsi, kertes régi alig. Szóval a kör egyre csak szűkült, az idő pedig fogyott, mert a régi lakásból költöznünk kellet. Így el kellett fogadnunk néhány kompromisszumot. Egy ház méretén, fekvésén, a telek és a kert nagyságán, nem lehet változtatni. Minden más türelem kérdése. És persze pénz is kell hozzá, aminek előteremtése szintén idő kérdése. Időnk volt. Így belevágtunk. Januárban kiköltöztünk a régi lakásból. A legfontosabb holmikat átcuccoltuk a férjem apjának lakásába, a többit meg behordtuk az egyik garázsba. A házat meg elkezdtük szétverni.

Ha szeretnél tovább olvasni a házkalandról, várlak vissza! 


Szeretettel: 

Enci

Kérlek oszd meg a bejegyzést és kövess

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial